Posztolva:2018-08-28
Írta:Krisztina Koncsek
Kategória:
Hozzászólások:0
A gyógytornász, nem csak tornáztat. Megvizsgál, tesztel, meghatároz funkcionális eltéréseket (általában azt mondjuk, hogy gyengült ez az izom, billen a medence/vállöv, rövidült ez az izomcsoport stb.). Olyat is, ami feltételezhetően még nem okoz panaszt, de ha így marad, akkor okozhat. És mindezek után állít össze mozgásprogramot (és/vagy használ még ezer más módszert).
Nemrég elhangzott beszélgetés során a páciens meséli, hogy ismerősénél hirtelen kialakult gerincsérv, semmi előjele nem volt. Most durva panaszai lettek és szinte nem is tud dolgozni.
A gerincsérvért meg kell dolgozni, ezt rendszeresen elmondom. Az, hosszú évek, kitartó munkájának az eredménye, nem egyik pillanatról a másikra alakul ki (vagy legalábbis ez nagyon nagyon ritka). Legyen egy képzeletbeli páciens, laza kötőszövettel bíró nő, aki szült mondjuk 2 gyermeket, ebből 1-et császármetszéssel. Sokat dolgozik, isméltődő, gerincet nem jól terhelő a munkája. Akkor lassan, az ideálistól eltérővé teszi a gerincét. Kevéssé lesz ellenálló, egyébként banális hétköznapi cselekedetnek. Egy túlhajtott napon, fáradtan akar kiemelni valamit a kocsi csomagtartójából és megtörténik a baj.
Mit tehetett volna? Évente egyszer érdemes elmenni gyógytornászhoz (NEM, egy edzőtermi/sportedzéssel ezt kivédeni nem lehet), aki megvizsgálja, kap egy preventív/korrekciós gyakorlatsort, odafigyel magára, átbeszélik a rizikófaktorokat, próbálnak ár megoldást keresni azokra, akkor nagy eséllyel elkerülheti a komolyabb traumát.